Dreamfall ismertető

Első „igazi” cikkemet írom a H3 Magazinba, a „Megújulás után”, melynek témája egy jó rég (pontosabban az első számban) alkalmazott dolog lesz, a játékelemzés. Ezúttal a FunCom egykori játékának The Longest Journeynek folytatását, a Dreamfall-t szeretném bemutatni. Nemrég volt a GameStar-ban, úgyhogy amint hozzájutottam, ki is játszottam, egy jó kalandjátékra éhesen. Rólam tudni kell, hogy ezen cikk írásakor még nem játszottam az első résszel, úgyhogy nem kizárt, hogy b**omságot fogok írni egy-két helyen, vagy mindenhol, véletlenül, vagy direkt, majd mindenki eldönti… Nah, de csapjunk is bele a lecsóba. Utána hideg vízzel mossuk kezünket kicsit, ha forró volt, ha nem, csak nyaljuk le. Ezt követően kérjünk bocsánatot a Pixar stúdiótól. De jöjjön akkor a játék:

Kezdeném a történettel, ami nagyon jóra sikeredett. Pár órája sikerült kiderítenem, hogy az első rész is ilyesféle témájú volt, tehát megörültem, rögtön tudtam, hogy azt is végig kell majd játszanom. Mikor megvettem, nem is késlekedtem. Hát és aztán olyan nagyszerű volt, a szép grafika, jó story, minden. Egyetlen negatívumot tudtam végül összehozni neki: még nem játszottam vele soha az életben! De akarok. Ez a lényeg. Tehát, akkor a Dreamfall története. Kicsit komolyítok… Jajj, de fáj… Szóval: Mivel nem ismerem az első részt, így nekem még történetből rájött a testen kívüli utazás, Arcadia (vagy mi) világa, és még erre a Shark (vagyis ilyesféle = mi életünk) kalandjai is, ami már a 2. rész találmánya volt, és ezek egy olyan mély benyomást tettek rám, hogy nem tudom kifejezni örömömet. Azért megpróbálom: A játék története csodálatos, fantasztikus, szuper. Nos, nem sikerült magam kifejezni. Mehetünk tovább. A következő legyen a grafika. Semmi kivetnivalóm, tetszik, király, kicsit optimizálatlan, de mind1, azért jó. A hangok. Azok szintén tökéletesen el vannak találva benne. Minden helyen megfelelő a zene (de pocsék érzés, ha nem tudom magam kifejezni…). Az irányítással már voltak gondjaim az elején. Kezdve, hogy fordítva volt az egér vízszintesen. Hogy ki játssza úgy, hogy balra tolja, jobbra néz, nem tudom, de ügyes lehet… Kis átállítást igényelt, és még 5 perc rászokást, illetve 35 perc harci rászokást, de utána már kényelmes is volt. A játékélmény az egeket veri. Egyszerűen olyan fantasztikus, hogy, hogy…. izéé…, hogy NA! Ami még külön meglepett, az a multiplayer volt. Nagyszerű érzés volt bebarangolni Arcadia-t, harcolni többed magammal, majd sikerélménnyel felébredni az ágyból, és rájönni, hogy csak álmodtam, és nincs is benne multiplayer… Nah mind1, majd jövőre.

Glerikud