Egon és Dönci ismertető

Hmm.. Most nagyon rám jött a cikkírás, ez ugyanis zsinórban a 3. cikkem, amit írok 2007.12.31.-én 20:46-kor :P Tegnap elmentünk egy moziba családostul, hogy megtekintsünk egy magyar animációs alkotást, az Egon és Döncit. Mikor kicsengettük a kemény 600Ft-ot a jegyért a P-Art moziban (jó mozi az, miért nem járnak oda sokan??), csodálkozva tapasztaltam, hogy a nézőér teljesen üres. Ilyenkor 10 perc volt még a kezdésig. Volt helyválaszték, nem mondom. Leültünk, és rá pár percre érkeztek még kb… hmm… 7-én maximum. Tehát megérte levetíteni. Elkezdődött. Első, ami eszembe jutott a filmről, az az, hogy a magyaroknak aztán van fantáziája. Dönci-t például, ahogyan lemodellezték, az ütött. Nem tudom, de ez tényleg csak macska SZERŰ, ahogy az ismertetőben olvastam, annak ellenére, hogy macskáról csinálták. Most nem mennék végig a történeten, mert aki akarja, nézze meg. Érdekesen volt kivitelezve a film, kezdve (vagy folytatva) azzal, hogy a szinkron minimális volt. A szereplők (3db) szinte csak hümmögtek. Eleinte zavart, de aztán megszoktam, és inkább aranyossá vált. A készítők beleraktak jó pár poént is a filmbe, például: Egon űrhajója szívatóval indul csak be. Magának a filmnek ezzel szemben fontos mondanivalója van, hogy mi, arra mindenki jöjjön rá. :) Voltak benne pillanatok, amikor úgy éreztem lehányom az előttem ülő ülést. Például: Az űrhajó köríves pályát ír le egy térképen, közben a kamera követi az űrhajó útvonalát, kb. 5mp-el késve, és a térkép is forog, csak az az ellentétes irányban. Aki hányni akar, csak ezeket a részeket nézze meg. Összegezve: Ez egy nagyszerű magyar film, kisebb nagyobb negatívumokkal. Azonban kiemelkedik a többi közül egyedi megvalósításával, ami az emberek 70-85%-nak nem fog tetszeni. Nekem tetszett, én ajánlom. Egy film, kényelmes ülés, sok hümmögés, pár jó poén, és egy hányás igazán megér 600 Ft-ot.

Glerikud