Dreamlords

Meg kell hagyni, rajongok a jó RTS-ekért, de egyikkel sem szoktam hosszabb ideig eljátszani. A jelenlegi áldozatomat már régóta figyelem, mielőtt még megszületett volna. De hát valahol elalhattam, mert itt a Dreamlords.

Egy jó torrent tipp

Az ImageShack képmegosztó oldal torrent letöltő szolgáltatást indított. Ennek célja, hogy elindítod a torrentet, a rendszer letölti, Te pedig már az Ő szerverükről húzod le az adatokat, ezzel meggyorsítva a folyamatot.

http://tor.imageshack.us/tor/

Eddig ebbe semmi pláne nincs, de megmondom, hogyan lehet trükközni és akár ingyen “prémiumot” elérni:
- Szedd le a HotSpot Shield programot, ami majd egy másik IP mögé rejt el. http://hotspotshield.com/
- Majd indítsd el, ellenőrizd az új IP-t.
- Regisztrálj a citromail.hu levelezőrendszerbe, majd az ImageShack-ra.
- Mivel egy felhasználónévhez csak egy e-mail tartozhat, ezért sok mail címre lesz szükség, de regisztrálj vagy 5 ImageShack accot!
- Lépj be ImageShack-be és add hozzá a torrentet, amit le szeretnél tölteni!
- Valószínűleg nem fog elindulni, mert minden ingyenes szál foglalt. Telepítsd fel ezt a Firefox kiegészítőt: https://addons.mozilla.org/en-US/firefox/addon/115
- Most nyomj ismét a Start gombra egyet ImageShacken. Ha ismét az az oldal jön be, hogy minden szál foglalt, nyomj egy jobb egérgombot a lapon, válaszd ki a Reload Every menüpontot, majd a Reload Every 5sec-et.
- Kész is vagy, mostantól automatikusan minden 5 másodpercben megpróbálja majd elindítani a torrentet. Ha elindult, csak simán kikapcsolod az automatikus frissítést.

Persze csak legális tartalmakat töltsetek :P

Glerikud

Rain Cjendago 6. rész

Rain a földön feküdt. Újra felcsengett benne a kérdés: “Mi a baj, bátyám?” Ahogy tudatosult benne, mit is jelentenek ezek a szavak, Rain úgy pattant talpra mint az ágyúgolyó. Megfordult, és egy gyönyörű, fiatal lányt látott maga előtt.

Különleges, hófehér csizmája makulátlan volt az út porának ellenére. Formás combjai felső részét hófehér szoknya takarta el a kíváncsi szemek elől. A lány ujjatlan felsőrésze nem ért le egész a derekáig, szép, laposhasfala férfiak tekintetét babonázta és a mély kivágás látni engedte gyönyörű telt keblei egy részét. Nyakában csiszolt gyémántamulett ragyogott a lemenő nap erőtlen sugaraiban.

Rain a bájos, már-már elfeledett arcra nézett. Megismerte a játékos, gesztenyebarna szemeket, amely annyiszor nevetett rá. Megismerte a vállig érő, fényes,tejfölszőke hajat. Az imádott húga állt előtte. A húga, aki annyira hiányzott neki, a hideg éjszakákon. A húga, akit annyira látni szeretett volna egy egy győztes harc után. A húga, aki riadtan ébresztette fel egy viharos éjszaka közepén.

Raint elözönlötték az emlékek, és talán az örömtől hogy újra látja, talán a bánattól hogy ennyi ideje nem látta, de a rettenthetetlen harcos szemébe könnyek szöktek. Odafutotthúgához, és zokogva szorította magához.

- Lyssa, elsem tudod képzelni mennyire örülök – szipogta.
- Nekem is hiányoztál testvérem. – felelte a lány – látom erős férfi lettél. Büszke vagyok rád. Gyere, béreltem egy szobát a fogadóban, ott kényelmesebb lesz beszélgetni – azzal közösen vették az irányt a falu szélén álló fogadó felé.

Rövid séta után szemük elé tárult a fogadó épülete. Egyszerű faház volt sok ablakkal, és egy emelettel, amit nádtető fedett. Az ajtó fölött cégér hirdette: Fáradt utazó.

Ahogy Rain és Lyssa belépett, sülő hús illata csapta meg az orrukat, mire rain gyomra éhesen megkordult. A taverna főhelysége szépen be volt rendezve. A helység egyik oldalán hosszú pult nyújtózott, vele szemben az egyik sarokban egy kandalló égett. A teremben három-négy faasztal állt, az egyiknél két varázshasználó vacsorázott. Raint kirázta a hideg.

Lyssa a pulthoz ment és finoman rácsapott. Rain követte.
- Mit parancsol a hölgy? – kérdezte, majd látva Raint hozzátette: És az uraság?
- Hozzon 5 adag sültet a szobámba. – felelte a lány – és 2 kupa sört. – mondta Rain.
- Azonnal, asszonyom. – azzal a kocsmáros elsietett a konyha felé.

- Gyere – mondta Lyssa Rainnak, azzal elindult felfelé a lépcsőn. Az emeleti folyosón végigérve, Lyssa a huszonhármas számú szobához ment és benyitott.

Kellemes meleg volt odabent. Nem volt nagy helység, az ágy, a kis asztalka és a láda szinte minden helyet felemésztett. Az ágy fölött egy ablakon sütött be a lemenő nap utolsó sugara. Az egyik sarokbanLyssa fegyverei hevertek. Rain szemügyre vette őket: 1 rövidkard, 1 rövid íj, 5 dobótőr, 1 tőr, 3 dobócsillag, 1 hosszúkard, 1 kis pajzs és végül egy szabja.

- Hűűha – Rain elvolt ragadtatva a húgától.
- Ezeket mind tudod is forgatni Lyssa? – kérdezte.
- Persze, mit gondolsz dísznek vannak? – nevette a lány és elindult befelé. Rain követte és becsukta maga mögött az ajtót. Ebben a pillanatban Lyssa rákiáltott Rainra:

- KIFELÉ!! – azzal egy macska fürgségével ugrott ki az ablakon. Rain habozás nélkül követte. Ugrás közben még hallotta a kipattanó tűz szikráját, és a földre érkezve felrobbant mögöttük az egész fogadó.Rain egy árnyt látott elsuhanni a tűzben, amit minden bizonnyal Lyssa is észrevett ugyanis felpattant a földről és rohanni kezdett ki a faluból, az erdő felé. Rain nem akarta ismét szem elől veszíteni hugát. Soha többet. ígyhát nem volt más választása, ő is rohanni kezdett.

Tru

Rain Cjendago 5. rész

- Nagyon bátornak tűnsz, és látom, önbizakodásban sincs hiányod. Vigyázz, ifjú harcos, ez a vakmerőség a halálod is jelentheti. – Mondta a varázsló. Rain dühbe gurult. Nem tűrhette hogy egy ilyen ostoba alak oktassa ki a bátorságról. Ordítva szegezte neki a kérdést:
- MONDD MEG MI AZ ELSŐ PRÓBA DE AZONNAL!
- Üss meg – mondta a varázsló higgadtan, mézesmázosan.

Rain koncentrált, azzal rárontott a mágusra. Mikor a közelébe ért, csapásra emelte pallosát, ám a varázsló egy könnyed mozdulattal a pusztakezével hárította a csapást. A meglepetéstől Rainnak nem sikerült hárítani a mágus ütését, ami gyomorszájon találta. Az ütés nyomán behorpadt páncélja. Hatalmas erejű csapás volt, Rain térde rogyott és ajkai közül vér szivárgott.

- Mi történt a legendás harcossal? Csak nem okoztam fájdalmat? Ó hogy én mennyire sajnálom, engedd meg hogy segítsek – mondta a varázsló szokásos visszataszító stílusában, és a kezét nyújtotta.
Rain felugrott és teljes erejéből a varázsló keze felé csapott roppant pallosával. A varázsló elhúzta kezét, és Rain ütése úgy látszott nem ér célba. Ám a pallos félkörívet írt le és alulról telibe találta a varázsló csuklóját. Rain már már látta maga előtt a vér fröccsenését, de ehelyett egy égrengető csattanást hallott, és a pallos középtájon szilánkökra tört.

Rainnak ez sok volt. Mostmár nem tudott mit kezdeni a varázslóval.
- MIFÉLE DÉMONI SZERZET VAGY TE OSTOBA? – ordította.
- Most nem az a lényeg, hanem az hogy kiálltad az első próbát. – felelte higgadtan a mágus.
Rain egyszerre érezte hogy megnyugszik. Erre nem is gondolt. Sikerült. Közelebb került céljához.
- Most az egyszer szerencséd volt. De tönkretetted a pallosom. Gyerekkorom óta ezzel harcoltam. Mit gondolsz hogy fogok ezentúl harcolni? – kérdezte
- Ugyan barátom, nézd csak meg a tokod a hátadon. – felelte amaz.
Rain megtapogatta a kardhüvelyét. És ottvolt benne szeretett fegyvere. Kihúzta és a varázsló elé vetette.
- Nem kell. – mondta.
- Ugyan fiam, tedd el, hiszen a te fegyvered.
- Azt mondtam: NEM KELL! Azt a fegyvert még a fivérem kovácsolta csak nekem, véres verejtékkel hosszú napokon át. Egy mágiával készült vacak nem pótolhatja azt!!
- Ahogy akarod. Akkor majd szerzel másikat ahonnan akarsz. Kíváncsi vagy még a második próbára? Vagy az ostoba érzelgősség elvette tán az eszed?
- Mondd mit kell tennem.
- A második próba nagyon egyszerű. Gyere megmutatom – azzal a varázsló elsétált Rain mellett ki a szobából.
A városháza előtti téren állt meg. Bal mutató ujját előre nyújtotta, és ott ahova mutatott nagy porfelhő kavarodott. Miután leült egy Rainéhoz hasonló teljes vértezet csillogott a nap fényébe.
- Ebben a páncélban kell elfutnod a város egyik végéből a másikba. – mondta
- Háh, mi sem egyszerűbb ennél – felelte Rain, azzal 15 perc szenvedés után levetette régi páncélját, és nekilátott hogy felvegye az újat. Azaz, csak nekilátott volna, ugyanis nem tudta megemelni a páncélt. Akárhogy erőlködött, a páncél meg sem moccant.
- Lehetetlen amit kérsz. Ezt a páncélt egy halandó sem bírja hordani. – mondta Rain szárazon.
- Így van, leszámítva egy embert, akinek sorsa az hogy hallhatatlanná váljon. – felelte a varázsló – ha tényleg te vagy az, meg tudod csinálni.
Rain töprengett. Ha fizikai teste képtelen legyűrni egy akadályt, mentális erejéhez kell fordulnia. Ám ilyen helyzetre nem tudott megoldást. Nem tud mit tenni, ki kell találnia vakalamit.
Rain koncentrálni kezdett. Minden egyes porcikájával koncentrált. Erő. Erő. Erő! Erő!! ERŐ!!! TÖBB ERŐ KELL!!!
A varázsló Raint figyelte. Nem tudta miben mesterkedik az ynevi, de remélte sikerrel veszi az akadályt.
ERŐŐ!! ERŐŐ!!! ERŐ!!! Rain agyában többé nem volt más. Minden izmát megfeszítette, és koncentrált.
- TÖBB ERŐ KELL!!!! – ordította. Testét lassan sötétzöld ragyogás vette körül.
- ERŐŐŐŐ!! – ordította magából kikelve. Testét körbevonta a ragyogás és egyre erősebbé vált. Egyre erősödött, növekedett még végül a föld repedezni kezdett Rain körül. A szél erősödni kezdett, és a ragyogás láng alakúvá vált és nagyon gyorsan haladt Rain talpától feje tetejéig. Újra és újra. Rain egész testét sötétzöld lángok nyaldosták.
Rain kinyitotta a szemét, és sosem érzett erő áramlott egész testében. Oda ment a páncélhoz, fél kézzel megfogta, felemelte és elhajította. A páncél pedig repült, repült mint az ágyúgolyó. Széthasadt előtte a levegő, és mire a falubeliek ráeszméltek mi történik, a falu végéből hatalmas porfelhő szállt fel.
Rain a mágushoz fordult:
- Elégedett vagy? – kérdezte.
A varázsló pedig csak a falu határát nézte. Meredt tekintettel. Csak bámult, és csak bámult. Aztán tekintetét lassan Rainra emelte, és nagyon lassan így szólt:
- Igen, azt hiszem, kiálltad a második próbát. A harmadikra csak holnap kerül sor.
Rain elégedetten indult a fogadó felé és azon töprengett, vajon miféle mágiát tanult ő hogy ilyesmire képes. Nem akar efféle trükköket alkalmazni. Ilyesmihez csak végszükségben szabad fordulni, megbízhatatlanok az efféle erők.
Ahogy Rain gondolataiba mélyedve sétált, egyszercsak elrepült 3 tőr a válla illetve a feje fölött és az előtte lévő ház falaiba álltak. Rain reflexszerűen hasra vágta magát.
Lépéseket hallott, és valaki kacagott mögötte. Egy lány. Egy ismerős lány. Valahonnan a távoli múltból, ismerte ezt a kacagást. A kacagás abbamaradt:
- Nem vagy olyan gyors mint vártam. Mi a gond, bátyám?

Tru

Rain Cjendago 4. rész

Kellemes nyári délután volt. Lágy szellő mozgatta a lombos fák ágait, ahol madarak pihentek, majd felszálltak, hogy tova szálljanak a gyönyörű kék égen.

Rain épp készülődött, és közben a tájat figyelte. Milyen szép, gondolta magában. Örökké elnézné most. Ha egyszer elnyeri a hallhatatlanságot, felhagy a küzdelemmel. Vidékre költözik és pecázgatásból vagy földművelésből fog élni. De hosszú út áll még előtte, ideje hát indulni. Felült a lovára, és léptetni kezdett.

Ahogy tippelte, a következő nagyobb város 15-20 mérföldnyire lehet. Ott térkapun megy a következő városba, ugyanis minél hamarabb északon akar lenni.

A lassanként lemenő nap sugarai épp a kapu őrökkel társalogva találták Raint. 2-en voltak, az egyik magas a másik pedig alacsony volt. Mindketten rövidkardot szorongattak a kezükben, mellükön a város címerét viselték. A városba vezető kapu előtt áltt egy őrbódé, onnan futottak ki és állították meg fontoskodva Raint. Ideges hangon közölték, hogy a herceg rendelete szerint minden a városba érkező idegennek 50 ezüstnyi kapupénzt kell fizetni. Rain nem akart bajt, ezért kifizette a pénzt és belovagolt a városba.

Útja egy patak mellett vitt el, aminek a partján asszonyok mostak és gyerekek játszottak. A poros út másik oldalán faházak álltak, néhány előtt hajadonok sepertek. Rain megállt a lovával és patakot nézte. Az egész olyan békés volt. De a háború sajnos idővel ide is elér, és akkor harcolniuk kell a földjeikért, a családjukért, és az életükért. Rain a sok ártatlan emberre gondolt. Milyen békés itt minden, gondolta újra. Nem hagyja ezt a várost elesni. Ezt már nem. Elmegy a városházára és felajánlja szolgálatait. De előtte északra megy. Addig is ha démonokkal találkozik, kiírtja őket egytől egyig. Lovával léptetni kezdett.

Mikor a városháza épületéhez ért, rögtön felismerte azt. Jellegzetes nagy kőépület volt, emelettel és pincével. Kikötötte a lovát és az ajtó felé vette az irányt. A bejárat előtt 2 őr állt, ugyanolyan ruhában és fegyverben mint a kapunál. Rain elmondta jövetele célját, amazok pedig beeresztették és a mágus elé kísérték. Hosszú, fákylákkal megvilágított folyosókon mentek, elágazásokon át, és Rain próbálta megjegyezni az utat, hátha sietősen kell távoznia. Egyszer csak egy vastag faajtóhoz értek, amin az őrök bekopogtak.
- Jöjjenek be – mondta egy mézesmázos hang.

A varázsló egy karosszékben ült, és ahogy Rain feltűnt, a mágus mélyen a szemébe nézett. A varázslónak furcsa, zöld szeme volt. Rain hátán abban a pillantban végigszaladt a hideg és megremegett. Végigmérte az előtte ülő alakot. Középmagas volt, hosszú ősz haja volt, de a homloka már kopaszodott. Elég idős lehetett már, és biztos nagyon tapasztalt. Zöld köpenyben volt, zöld ingel, és zöld nadrággal. Kezében bot, a bot tetején smaragd díszelgett.

A mágus felállt, előre lépett és lágy hangon szólalt meg:
- Üdvözöllek téged, Rain Cjendago. Már nagyon vártalak.
Rain szeme elkerekedett és szóra nyitotta volna száját, ám a mágus közbevágott:
- Nem szükséges magyarázkodnod, tudom hogy egy démon állta az utadat, és azt is hogy sikeresen győzelmet arattál. Nem hibáztatlak a késésért, ne aggályoskodj.
Rain úgy érezte elfogja az émelygés. Honnan tudhatja mindezt? Mi az ördög ez? Talán egy Asskhar álruhában? Nem, azt érezné. Akkor Mi ez? Miért? Hogyan? Rain körül forgott a világ. Meglehet hogy a varázsló olvas a fejében? A mentális védelmének elég erősnek kéne lennie. Nem értett semmit. Tanácstalan volt. Félt, reszketett. Erőt vett magán, és egy mondatot préselt ki reszkető ajkai közül:
- Ki… vagy.. te.?
A varázsló nyugodt, lágy hangon folytatta:
- A nevem Anton’das, és érted jöttem északról Rain Cjendago. Halhatatlanná teszlek, mert ennek így kell történnie. Megjövendőltetett. Ámbár biztosnak kell lennem hogy téged említ a prófécia, ezért kikell állnod három próbát.
Rain szíve úgy zakatolt mint még soha. Az iménti rosszulléte már sehol sem volt, hiszen karnyújtásnyire van a cél. Lelkesen kiáltotta a varázsló hitvány pofájába:
- Nincs oly feladat ami kifogna rajtam! Mondd hát mit kell tennem!

Tru

Rain Cjendago 3. rész

Délfelé járt a nap. Rain lassított lovával, léptető tempóra váltott. Mivel a jószág kezdett fáradni, Rain úgygondolta megáll és megebédel.

Alighogy leszállt lováról, egy nyílvessző állt lába elé a földbe. Rain megugrott, előrántotta pallosát, és elbújt lova mögött. Óvatosan kinézett az állat fölött, ám miután egy újabb nyílvessző repült el feje felett pár centivel, vissza is bújt.

Léptek zaja csapta meg fülét. Az állat másik oldaláról jött. Aztán hangos vihorászást hallott.

- Látom egy ynevi harcoshoz van szerencsém, – hallotta Rain – és úgy tűnik egy nemesebb fajtához. Toroni származású vagy, ha nem tévedek.
Rain ki sem dugva fejét válaszolt:
- Mi dolgod van velem te átkozott fattyú?
- Ó, ne légy ilyen goromba. Nem illik egy nemeshez – válaszolt félvállról az idegen. Rain még mindig nem látta miféle átokfajzattal van dolga.
- Tán nem mersz velem szembenézni, hogy sarokba szorítasz? Nem kenyered a szemtől szembeni harc te ostoba? – próbálkozott.
- Gyere hát elő. De úgy vigyázz, hogy ha megteszed – az idegen hangja természetellenesen mélyülni kezdett – többet nem látsz semmi mást. – mondta végletekig eltorzult hangon.

Rain felállt lova mögül és látványtól majdnem leesett az álla. Egy Asskhar állt előtte, e világ egyik démon fajának tagja.
Jó 3 méter magas volt. Vörös szemei vészjóslóan csillogtak. Farkashoz hasonló pofáját fél méteres agyarak tették félelmetessé. Felsőtestén kidagadtak hatalmas izmai, ahogy Rainra morgott. Összesen 12 karja volt. Ebből 2 ott nőtt ki ahol az embereké, 2 kicsivel alatta, 2 hosszú csáp a hátából, 2 hosszabb csáp térdkalácsából és 4 rövidebb mellkasából. Lábai végén lábfejek helyett óriási paták látszottak.

- MOST MEGHALSZ! – ordította és levegőbe ugrott.

Rain felkészült a landolásra, és mikor az Asskhar ledobbant épphogy odébbugrott. A sok porból lassan az Asskhar alakja rajzolódott ki. Rain meglódult. Hatalmas rohammal támadt a szörnyetegre. A szörny 2 lábából kinövő csápja Rain felé szállt. Rain kiért az egyik elől és levágta a másikat. Az Asskhar felordított, de Rain tovább rohant. Egyre gyorsabban, egyre feltartóztathatatlanabbul.

A démon ekkor összes csápjával Rain felé idult. Rain becsukta szemét. Pallosát a hátán lévő hüvelybe csúsztatta.

Egy szempillantás alatt szikrázó vágások vették körbe Raint egy burok mentén.

Rain körül izott a levegő,csak a fém csengését és suhogását lehetett hallani. Ahogy a démon csápjai közelítettek a burokhoz, apró miszlikre szabdalódtak szét.

Az Asskhar felordított:

- MI EZ?! EZ LEHETETLEN! ERRE MÁR SENKI SEM KÉPES CSA… – A démon szeme elkerekedett, és az egész test apró darabokra vágódott. A véreső beterítette Raint. Pallosát kihúzta a hüvelyből. Csurom vér volt. Pallosát beleszúrta a földbe, majd térdrerogyott és a kardon próbált meg támaszkodni.

Ez volt az első alkalom, hogy Asskharral találkozott. De úgyérezte nem az utolsó. Erősebbnek gondolta, örült hogy ennyivel megúszta. Egy idő után felállt, és visszatámolygott lovához hogy lepihenjen. A ló nyugodtan legelészett az út mellett. Rain odament hozzá, leszúrta pallosát a földbe, hozzákötötte az állatot, majd lefeküdt és elaludt.

Tru

Rain Cjendago 2. rész

Hideg, sötét éjjel volt. A harmatos fűben tücskök ciripeltek. A pusztaság üres volt és nyugodt.

Hirtelen egy szikrázó villámlás és egy szörnyű ordítás zavarta meg az éjszaka csendjét. Az ismeretlen alak úgy tornyosult Rain felett, mint maga a halál, hatalmas kaszája meg meg villant kezében. Rain minden testrészét roppant félelem járta át. Rettegett. Szívében érezte a rémület jéghideg szorítását.

A felette álló alak semmihez sem volt fogható. Távolról embernek tűnt, ám a két hatalmas, éjfekete szárny nem ezt sugallta. Páncélját átszakítva hátából kinőve tört az ég felé. A teli hold fénye rávetült az idegen arcára. A látvány leírhatatlan volt. Ekkor Rain szeme sarkából még láthatta, ahogy az alak hatalmas kaszája meglendül, egy másodperc alatt félkört ír le a levegőben, és Rain feje elválik testétől…

Rain körül forgott a világ. Nem tudta hol van, és mi történik vele. Égető fájdalmat érzett nyaka körül ugyanakkor azt is érezte, hogy fekszik a nyirkos fűben.

Mikor kinyitotta a szemét, a teliholdat pillantotta meg először. A parázs pislákoló fénye lassan kialudni látszott, és Rain meggyötörten, izzadtan, rémülten feküdt pokrócába burkolózva. Ismét az a szörnyű álom. Az a szörnyű álom, amely anyja halála óta kínozza őt. Biztos volt benne hogy ez a titokzatos idegen eljön majd érte egyszer, hogy megölje. Ezért fél Rain Cjendago a haláltól, ezért vált nagy harcossá, ezért keresi a módot a halhatatlanságra, és ezért harcol fáradhatatlanul. Ha az idegen újra felbukkan, készen akar állni a találkozásra, és leszámolni vele mindörökre.

Efféle gondolatokon töprengve fogadták a nap első sugarai Raint. Azóta a bizonyos álom óta nem aludt többet azon az éjszakán. Nem mert. Félt hogy újra megjelenik az alak. Nem akart vele újra találkozni.

Rain elővette nyeregtáskájából maradék zabkásáját, vizet töltött ki vizes tömlőjéből régi üstjébe, és miután elkészült a szegényes reggeli, mind egy szálig megette azt. Elvégezte dolgát, magára öltötte robusztus páncélzatát, nyeregbe szállt és vágtatott. Vágtatott tovább célja, a jeges észak felé ahol találkozhat a halhatatlanságot ígérő varázslóval.

Tru

Rain Cjendago 1. rész

Tru sok szép és minőségi történetet alkotott az évek során, még a nagy katasztrófa előtt, ami miatt el kellett hagynunk a Földet. Jah, bocs, ez majd később..
————–

Kopogás az ajtón.

Pirkadt. Az ablakon a nap első sugarainak fénye szűrődött be. Rain felült az agyában, és megdörzsölte a szemét. Pirkad, állapította meg. Pontos az ébresztés. Az ajtó mögül férfias beszéd hallatszott:
- Rain úr, ébren van? Mostanra rendelte az ébresztést… – mondta a férfi.
- Igen kocsmáros, köszönöm az ébresztést – válaszolt Rain – Most elmehet.
- Ahogy parancsolja uram. A reggeli tükörtojás lesz frissen sült cipóval. Óhajt reggelizni?
- Igen óhajtok.
- Rendben van, a reggelit 10 perc múlva tálalom – mondta, majd óvatos léptekkel odébbállt.
Rain kikászálódott az ágyból és a kis szoba fali tükréhez ment, majd szemügyre vette magát.
Egy hatalmas termetű izmos férfit látott a tükörben, ahogy álmosan pislog önmagára egy szál ágyékkötőben. Rain legalább 2 méter magas, 100 kilós ember. Hatalmas izmai megdagadtak, ahogy befeszítette őket. Hát-középig érő hófehér haja rendezetlenül lógott lefelé.
Tekintélyt parancsoló külseje ellenére furcsa látványt nyújtott hófehér hajával és kreol bőrével. A kyrek már csak ilyenek. Szeme zöld volt, sajnálta hogy nem barna.
Odalépett a táskájához és felöltözött. A szokásos ruháját viselte: Koszos szürke ing, barna vászonnadrág és térdig érő bőr lovaglócsizma.
Miután végzett mindezzel, kinyitotta szobája ajtaját, és elindult lefelé a lépcsőn. A sülő tükörtojás fenséges illata csapta meg az orrát, mire a gyomra nagyot kordult. Leült a kandallóhoz legközelebbi asztalhoz és rendelt egy korsó sört.

Miután végzett reggelijével, Rain visszament a szobájába, ahol szedelőzködni kezdett. Kivette párnája alól eldugott tőrét, majd a csizmája szárán lévő markolatba csúsztatta, felfűzte övére erszényét, amely aranypénzektől volt súlyos, felcsatolta hátára roppant pallosát, felkanyarította fekete köpenyét, megfésülte a haját és végül fölvette súlyos teljes páncélzatát, aztán kiment a szobából.
Lesétált a súlya alatt nyekergő falépcsőn, és a pulthoz lépett.
- Csapos, fizetnék.
- 1 éjszaka, vacsora, reggeli, ébresztés – számolta az összeget a csapos – az annyit tesz, mint 1 ezüst.
Rain kifizette a számlát és kiment az istállóba lovához. Felnyergelte a paripát, adott neki egy kis vizet, nagy nehezen felkászálódott rá és kivágtatott a faluból. Útja egy közeli erdőben vitt, ahol reményei szerint találkozhat az emberrel, aki valamilyen segítséggel szolgálhat célja elérésében.
Hogy mi volt ez a cél? Nem kisebb dolog, mint a hallhatatlanság. Rain ugyanis pusztán 2 dologtól rettegett: A varázshasználóktól és a haláltól. Minden mást könnyűszerrel elintézett hála emberfeletti erejének, fürgeségének, leleményességének és hatalmas termetének.

Ígyhát Rain most magabiztosan vágtatott Észak felé, hogy felkeresse ezt a bizonyos varázslót. Vándorlása során már sokszor volt dolga efféle emberekkel, akiknél hallhatatlansága kulcsát kereste, ám eddig mindig zsákutcába botlott. Remélte, a varázsló egy szívességért cserébe elmondja, hogy segíthet Rainnak elérni célját. Eddig legalábbis mindig ez volt a módja.
Rain remélte, ezúttal megleli a titkot. Ezúttal nem bizonyul zsákutcának a varázsló, Ezúttal, elérje célját. Remény áradt szét egész lényében, amitől új erőre kapott. Megsarkantyúzta hát hátasát, és eltűnt a felkelő nap fényében.

by: Tru

Glerikud

A H3 Magazin mégsem költözik

Nos, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, hogy a költözés mégiscsak elmarad, mert a blogger.com kényelmesebb megoldás. Azért az új oldalra egy kis üdvözlőcikket írtam, ami nem maradhat le, hopp:
————
Szerintem elismerhetjük, hogy az elmúlt hónapokban olyan temérdek cikk is íródott (pláne magától), hogy akár most már pihenhetünk is egy kicsit. E gondolatok következtében összeütöttem egy új weboldalt a H3 Magazinnak és bevettem egy új Szerkesztőt. Köszöntsétek Tru-t! Nah, viccen kívül: igyekszünk majd ismét bepörögni és értelmetlen dolgokat irni.
————

Glerikud

A H3 Magazin költözik

A magazin másik weboldalra költözik. Mostantól ott lesznek elérhetőek a cikkek:
www.h3magazin.co.cc

Glerikud